Az 1950-es években kezdett a tánc és a zene vizsgálatának szemlélete összekapcsolódni. Martin György, Karácsony Zoltán és részben Vavrinecz András, valamint Pávai István most közzétett elemzései ezt a szemléletet tükrözik. A kutatás tárgya és a megközelítési szempont náluk a tánc volt, amelynek különféle típusait különféle - típusú, tempójú és metrumú - zene kísér. Később aktív - egyúttal kutató - zenészek fejében és keze alatt ez a tánckísérő zene és ennek előadói önálló kutatás tárgyává váltak. A tanulmánykötet többi dolgozatában választ kapunk a következő kérdésekre:
- Kik és mifélék azok az emberek, akik hosszú idő óta mint zenei specialisták széles tömegek (tánc-) zenei szükségletét kielégítik?
- Milyen a hangszerek, a játéktechnikák, a hangszercsoportok szólamainak jellege és szerepe?
- Mi az a zene, dallam, amely valóságosan mutatja meg a tánczenei gyakorlatot, és lehet-e itt valamilyen zenei szempontot érvényesíteni, vagy ez kizárólag a használattól függ?
- Ennek a zenének - mint minden társadalmi jele.
409 oldal, kötve, 12 fekete-fehér képpel
